"Az oldal süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi tájékoztató rendelkezései szerint.

Elfogadom

Hogyan nézz focimeccset? – amit a legtöbb szurkoló nem lát

Hogyan nézz focimeccset? – amit a legtöbb szurkoló nem lát

Akár egy Bajnokok Ligája rangadót nézel, egy NB1-es meccset, vagy éppen egy világbajnoki mérkőzést, mindegyiknél van egy közös pont. Bekapcsolod a tévét, leülsz a kanapéra – és azt látod, amit mindenki más is. Huszonkét ember fut, rúgja a labdát, néha gól esik. De mi történik valójában odakint? Mert aki tudja, mit keressen, az egy teljesen más meccset lát.

Ez a cikk abban segít, hogy legközelebb ne csak nézd – hanem olvasd is a játékot. Ha érdekelnek mélyebb focis cikkek, ajánljuk a következőket: Mitől lesz jó egy focicsapat vagy Mi az xG?

Ha szeretnéd megtanulni, hogyan olvasd ki mindezt élőben, egy valódi meccsen:

IDE NEKEM AZ OLVASD A JÁTÉKOT KÖNYVET! ➜

Miért tűnik káosznak a foci – és miért nem az?

2021 februárjában a Brighton fogadta a Crystal Palace-t az angol bajnokságban. A Brighton dominált: 74%-ban náluk volt a labda. 25-ször lőttek kapura az ellenfél 3-ával szemben. 13 szögletük volt, miközben a Palace egyet sem rúgott. A végeredmény: a Crystal Palace nyert 2–1-re. Hát mégis, hogyan?

Pár évvel korábban az olasz válogatott hasonló fölénnyel játszott Észak-Macedónia ellen egy vb-selejtezőn – és a 92. percben kapott góllal kiesett a világbajnokságról.

A foci a legnehezebben megjósolható sport. Kutatások szerint a végeredményt kb. 50%-ban a szerencse befolyásolja – ez a legmagasabb arány az összes nagy sportág közül. De ez nem azt jelenti, hogy mindegy, mit csinálnak a csapatok. Éppen ellenkezőleg: a taktika nem a bizonytalanságot szünteti meg, hanem megmagyarázza, miért történik, amit látunk. Miért húzódik hátra az egyik csapat? Miért passzolja vissza a középhátvéd a labdát a kapusnak, amikor ott lenne az előrelépés lehetősége? Miért fut a szélső olyan helyre, ahol éppen nincs a labda?

Ha ezekre a kérdésekre tudod a választ, a meccs egészen más dimenziót kap.

Miért nem a labdabirtoklás dönt mindent?

Mielőtt rátérünk arra, hogyan próbálják visszaszerezni a labdát a csapatok, érdemes tisztázni egy közkeletű tévhitet. Sokáig az volt a közmegegyezés: aki több ideig tartja a labdát, az jobban játszik – és valószínűleg nyer. A 2008–2012 közötti Barcelona annyira tökéletesre fejlesztette ezt a játékot, hogy szinte dogmává vált.

Aztán jöttek az ellenpéldák. Az Atlético Madrid 2013–14-ben úgy nyert spanyol bajnokságot, hogy a labdabirtoklásban általában alulmaradt – de kompakt védekezéssel és villámgyors kontratámadásokkal kiütötte azokat a csapatokat, amelyek sokkal több ideig tartották a labdát. Ugyanezt láttuk az olasz–Észak-Macedónia meccsen is.

A tanulság egyszerű: a labdabirtoklás eszköz, nem cél. A kérdés mindig az, mire használják a labdát.

Olvasd a játékot! - Hogyan nézzünk focimeccset? könyv

Olvasd a játékot! – Hogyan nézzünk focimeccset?

Szabó Christophe, Szabó "Peet" Péter és Soós Márk kötete – taktikai tudatosság, Lőw Zsolt exkluzív interjúival, hogy lásd a pályán zajló sakkjátszmát.

Megnézem ➜

Mindenki a labdát nézi – de te ne azt nézd

Ha egyetlen dolgot viszel haza ebből a cikkből, legyen ez: figyelj a labda nélküli állapotokra.

A legtöbb szurkoló ösztönösen a labdát követi. Ez érthető – ott történik az akció, ott dől el, ki kap gólt. De a meccs 90 százaléka nem ott dől el. Amikor a labda az egyik oldalon van, a pálya másik felén huszonkét ember helyezkedik, lép, teret foglal el vagy hagy üresen. Ezek a mozgások döntik el, hogy az akció végén gól lesz-e, vagy sem.

Figyelj arra, hol állnak az emberek, mielőtt a labda megérkezik. Ki-kire lép ki? Ezek nem véletlenek – ezek taktikai utasítások, amelyek napokkal a meccs előtt születtek egy edzésen.

Ha ez megvan, máris másképp nézel focit, mint a nézők többsége.

Alacsony blokk, letámadás – és ami közte van

Most, hogy tudjuk, a labdabirtoklás önmagában nem elég, jön a következő kérdés: mit csinál egy csapat, amikor nincs nála a labda?

Nagyjából három alapstratégia létezik.

Az alacsony blokk azt jelenti, hogy a csapat mélyen, a saját kapu közelében rendezkedik be, szűk helyen védekezik, és az ellenfelet próbálja hibára kényszeríteni. Energiatakarékos, de passzív. Sokszor ezt szokták választani a szerényebb képességű csapatok, mert ez az, ami a legkevésbé energiaigényes és biztosítja a kapujukat. De híresebb edzők is használják: a 2014 környéki Diego Simeone vagy José Mourinho is előszeretettel él ezzel az eszközzel.

A középmagas blokk valahol a kettő között van: a csapat nem engedi az ellenfelet teljesen felépíteni a játékot, de nem is megy fel egészen a labdáig. Unai Emery szint a személyes márkájává tette.

A magas letámadás – amit sokan pressing néven ismernek – azt jelenti, hogy a csapat már az ellenfél térfelén próbálja visszaszerezni a labdát, azonnal a labdavesztés után. Jürgen Klopp volt az, aki ezt a legtisztább formában megvalósította, először Dortmundban, majd Liverpoolban. Az alapelv: a labdavesztés utáni első 5–6 másodperc a legjobb lehetőség a visszaszerzésre, mert az ellenfél ekkor még nincs felkészülve.

De van egy fogás: a magas letámadás brutálisan energiaigényes, és csak akkor működik, ha mindenki pontosan tudja, merre fut és kit zár el. Ha valaki rossz irányba indul, az egész rendszer összeomlik. Ezért sem látunk minden csapatot az idő 100%-ában használni – nem mindenki tudja tartani egy teljes meccsen keresztül.

Számok helyett szerepköröket figyelj

Amikor azt hallod, hogy egy csapat 4-3-3-ban játszik, az első gondolat általában egy statikus ábra. Négy hátvéd, három középpályás, három támadó. De ezek csak számok – a helikopterből látod őket a kezdőrúgás előtt. Amint elindul a meccs, szinte azonnal elvesztik a jelentőségüket.

Pep Guardiola 2015-ben a Bayern Münchent papíron 4-1-4-1-ben állította fel egy Köln elleni meccsen. Amint a Bayern megszerezte a labdát, a két szélsőhátvéd felcsatlakozott a középpályára, a szélsők magasan maradtak, a belső középpályások visszaléptek labdáért – és a 4-1-4-1-ből 2-3-2-3 lett. Ugyanaz a csapat, teljesen más alakzat.

Ezért fontosabb a szerepkör, mint a szám. Nem az a kérdés, hogy hányas poszton játszik valaki, hanem hogy mit csinál a különböző fázisokban – labdával, labda nélkül, védekezésben, támadásban. Egy szélső hátvéd lehet, hogy mögékerüléssel lép fel a csapattársa mellé, de lehet, hogy elékerüléssel inkább befelé játszik. Egy középpályás lehet, hogy magasan helyezkedik a csatártársa mellett, vagy lehet, hogy mélyre lép vissza labdát kérni. Edzői döntés kérdése, kinek mi a szerepköre.

Guardiola, Klopp, Ancelotti – három különböző focifilozófia

Az, hogy egy edző mit kér a játékosaitól, sokszor attól is függ, hogy az edző miben hisz. Érdemes megnézni, hogyan gondolkodik három nagy edző ugyanarról a játékról – mert a különbségeik sokat elárulnak a fociról általában.

Pep Guardiola a labdabirtoklásra épít. Az ő csapatai türelmesen keringetik a labdát, szűk tereken kombinálnak, és addig várnak, amíg meg nem nyílik a rés. A pozíciós játék lényege nála: mindig legyen egy szabad ember a közelben, akinek lehet passzolni. Egyszerűnek hangzik – de a megvalósítása azt jelenti, hogy mindenki folyamatosan mozog, keresi a pozícióját, soha nem áll meg. Az utóbbi években egyre többet vett át Jürgen Klopptól, vagy épp a segédedzőjétől, Pep Lijnderstől.

Jürgen Klopp pont, hogy az intenzitásra tesz. Az ő focija nem türelmes – azonnal visszaszerez, azonnal támad, a tempót használja fegyverként. Nem véletlenül nevezik a stílusát "heavy metal footballnak": zajos, energikus, és nem hagy lélegzési szünetet az ellenfélnek. Amíg el nem hagyta a Liverpoolt, megtanult többet "ráülni" a labdára és átvenni Guardiola-féle tanokat, de a fő karakter megmaradt.

(Ha ajándékot keresel egy statisztika-rajongó Liverpool-szurkolónak, Ian Graham könyve a legjobb választás – a teljes válogatást itt találod.)

Carlo Ancelotti megint más. Ő nem ragaszkodik egyetlen rendszerhez sem – inkább alkalmazkodik a játékosaihoz, és azt hozza ki belőlük, amire ők a legalkalmasabbak. Nála a taktika szolgálja az embereket, nem fordítva.

Mindhárom megközelítés működőképes. Csak más az út.

Mit figyelj a következő meccsen? – egy gyors lista

  • Az első percben nézd meg, milyen magasan áll a csapat. Ha a csatárok már az ellenfél 16-osánál védekeznek, magas letámadást fogsz látni. Ha 40 méterre a saját kapujuktól rendezkednek be, kompakt blokkra készülnek.
  • Labdavesztés után számolj el ötig. Mit csinálnak azonnal? Rohannak vissza, vagy visszasétálnak? Ez elárulja az egész taktikai hozzáállásukat.
  • Figyeld, mi folyik a labda körül. Ki hova mozdul el? Teret nyit, vagy elvon egy védőt? A legjobb akciókat általában az készíti elő, aki éppen nincs a labda közelében.
  • Nézd, hogyan épül fel egy támadás. Figyeld a láncolatot: ki kezdi a támadást, ki indítja be a játékot és kire fut ki. Ez azért fontos, mert megfigyelhetsz olyan labdajáratási pályákat, amelyeket a csapatok előszeretettel használnak (pl. többet támadnak a jobb oldalon, mert ott jobban játszanak össze a játékosok.)

Ha még mélyebbre akarsz ásni – taktikában, szerepkörökben, adatokban –, az Olvasd a játékot! pontosan erre a kérdésre íródott, érthetően, konkrét meccseken keresztül, Lőw Zsolt exkluzív interjúival.

A további foci könyveket itt találod.

Készen állsz, hogy máshogy nézd a focit?

Ne csak a labdát kövesd – tanuld meg olvasni a teljes pályát, ahogy a szakértők teszik.

IDE NEKEM AZ OLVASD A JÁTÉKOT KÖNYVET! ➜

Tartalomhoz tartozó címkék: olvasd a játékot világbajnokság

Kapcsolódó tartalmak