„Nem tudtam, mi történt. Felugrottam, vér folyt az arcomról és a vállamról, és valaki ordítani kezdett a ringből: Megharapta!" – idézte fel Evander Holyfield az önéletrajzában.
1997. június 28-át írtuk, ez volt a sportág történetének egyik legemlékezetesebb – és legsötétebb – pillanata. De ahhoz, hogy megértsük, mi történt valójában azon az éjszakán, vissza kell mennünk egy évvel korábbra.
Hogyan jutottunk idáig? Az előzmények
Mike Tyson a '80-as évek végén még legyőzhetetlennek tűnt. 1986-ban, 20 évesen megszerezte első világbajnoki övét, és 1990-re 37-0-s mérleggel, 33 kiütéssel egyeduralkodója lett a nehézsúlynak.
Aztán jött a lejtő. 1990-ben Buster Douglas – akit 42-1-es esélytelenként tartottak számon – a tizedik menetben kiütötte Tysont Tokióban. 1991-ben aztán egy szépségverseny résztvevőjét erőszakolta meg, amiért hat év börtönbüntetést kapott – ebből hármat le is töltött. 1995-ben szabadult, visszatért a ringbe, és 1996-ra már újra öveket szerzett. Úgy tűnt, a legrosszabb mögötte van. Aztán jött Evander Holyfield.
Az első meccs minden elemzőt meglepett. Tysont óriási esélyesnek tartották – a fogadóirodáknál 17-1-es volt az oddsz a javára. Holyfield ennek ellenére mégis megverte, technikai K.O.-val a 11. menetben. A közvélemény a vereséget úgy kezelte, mint egy kisiklást, egy megmagyarázhatatlan anomáliát. Tyson ezek után visszavágót követelt.
A meccset 1997. június 28-ra tűzték ki. A két fél együtt 65 millió dollárt kapott – Tyson 30 milliót, Holyfield 35 milliót. Az MGM Grand Garden Arénában 16 000 néző foglalt helyet. A ringsoroknál ott volt Tiger Woods, Donald Trump, Jack Nicholson és Sylvester Stallone.
A közhangulat egyszerű volt: eljött az ideje, hogy Tyson visszavágjon.
Ami a ringben történt – az első 2 menet
Holyfield az első menetben rögtön megmutatta, hogy az előző meccs nem volt véletlen.
Tyson ugyan gyors és erős volt, de Holyfield helyezkedése pontosabbak, mértéktartóbbak. A közönség a menet végén már Holyfieldet éltette.
A második menetben Holyfield fejjel ütötte Tyson jobb szeme feletti részt – Mills Lane bíró véletlennek ítélte. Tyson szemöldöke felszakadt, vér szivárgott a szemébe. A sarokból látszott, hogy ez nem ugyanaz a Tyson, aki 1990 előtt volt.
„Az első Holyfield-mérkőzésen a hetedik meneti fejütés után Mike teljesen más ember lett" – fogalmazták meg többen a nézők közül. Az első meccs ugyanígy kezdődött: egy fejütés után a meccs is más mederben folyt tovább.
A harmadik menet elején Tyson fogvédő nélkül lépett a ringbe. Mills Lane visszaküldte a sarokba. Amikor visszajött, látszott, hogy nem volt önmaga.
A harapás – és ami utána jött
40 másodperccel a menet vége előtt Tyson összeborult Holyfielddel, és leharapta jobb füle egy darabját. Kiköpte a ringpadlóra. Holyfield felordított és felszökkent a fájdalomtól.
Lane leállította a meccset. Körülnézett. Meglátta a fognyomokat, a vért, a ringpadlón heverő húsdarabot. Engedélyezte a folytatást.
30 másodperccel később Tyson Holyfield másik fülét is megharapta. Ez már sok volt. Mills Lane bíró lefújta a meccset és diszkvalifikálta Tysont.
A ring megtelt emberekkel – kísérők, biztonsági őrök, segédek. Tyson áttört a tömegen és megpróbált újra Holyfield felé törni. A káoszban egy biztonsági őr is ütést kapott tőle. A nézők egy része palackokat dobált a ring irányába.
Holyfield az öltözőben imádkozásra kérte a köré gyűlt embereket, majd egy zacskóban visszakapta a hiányzó füldarabját. Mint kiderült, egy MGM-alkalmazott találta meg a ringpadlón. Aznap este kórházban varrták vissza – másfél órás beavatkozással.
„Amikor megharapott, nem akartam elhinni" – mondta Holyfield. „Aztán megharapott másodszor is."
Tyson 3 millió dolláros bírságot kapott – a maximálisan kiszabhatót. Bevonták az verseny-engedélyét, és 15 hónapra eltiltották az ökölvívástól.
Miért harapta meg? Az igazi ok
A hivatalos verzió egyszerű: Tyson elveszítette az önuralmát a fejütések miatt. Ő maga is ezt mondta a mérkőzés utáni interjúban:
„Ez az én karrierem. Gyerekeim vannak, fel kell nevelnem őket, és ez a fickó folyamatosan fejjel üt, meg akar vágni. Meg kellett bosszúlnom. Mit tehettem volna mást?"
Évekkel később, a Kendőzetlen igazság c. önéletrajzában és a saját dokumentumfilmjében árnyaltabb képet festett: azt mondta, „megőrült egy kicsit", és alig emlékszik, mi játszódott le benne.
De ha valóban annyira elveszítette volna az eszét, ahogy állítja – miért nem támadta meg azonnal Holyfieldet, amikor Lane leállította a meccset az első harapás után? Miért csak annyit mondott a sarokban a bírónak, hogy „az nem harapás volt, az egy ütés volt"? Valaki, aki teljesen megvadult, nem érvel ennyire hidegvérűen.
A valószínű magyarázat más.
Az első meccs megmutatta Tysonnak, hogy Holyfield nem véletlenül győzött, és nem is fáradt harcos, hanem egyszerűen jobb nála. A második meccsen ugyanez zajlott le – és Tyson ezt a ringben, élőben érezte át, menet közben, amit egyszerűen nem tudott elviselni. A harapás előtt úgy gyűlt benne az indulat, mint egy vulkánban. Egyszerűen pszichológiailag nem volt a helyén.
Azok a sportolók, akik az énjük alapjait a legyőzhetetlenségükre építik, néha nem azt választják, hogy veszítenek, hanem hogy kilépnek. Tyson kilépett – a saját módján.
„Nem emlékszem pontosan, miért cselekedtem úgy. Csak annyit tudok, hogy rendkívül frusztrált voltam, és hatalmas fájdalmat akartam okozni neki." – mondta Tyson az önéletrajzi könyvében.
Ami utána jött
Az Egyesült Államok – akkoriban – legkedveltebb tévés műsorában, az Oprah Winfrey-show-ban, tizenkét évvel később, Tyson és Holyfield egymás mellett ültek. Tyson bocsánatot kért – ezúttal nem egy sajtótájékoztatón, egy kamera előtt, hanem szemtől szembe.
„Holyfield egy lenyűgöző ember. Mi ketten ugyanonnan jöttünk, és együtt néztük egymást felnőni. Öröm volt ismerni téged az életben." – mondta Tyson.
Holyfield kezet fogott vele. Bólintott. Annyit mondott: „Oké."
Évekkel később közösen dobtak piacra fülformájú THC-tartalmú nyalókákat Holy Ears névvel. A marketing szöveg szerint „minden darab egy igazi harapnivaló darab a boksztörténelemből".
A fülharapás helye a sporttörténelemben
A Sportbotrányok c. könyv részletesen feldolgozza azt az éjszakát: a két meccs előzményeit, a ringbeli eseményeket és azt, ami utána következett. Ha azt hitted, hogy a sport a fair play szabályain belül marad, Tyson és Holyfield 1997-es visszavágója megmutatja, hol van az a határ – és mi van, ha valaki átlépi.
A Sportbotrányok könyv 33 ilyen történetet tartalmaz, amelyek mindegyike igaz, mindegyike hihetetlen – és mindegyikből kiderül, hogy a sport valódi drámái sokszor felülmúlják a hollywoodi forgatókönyveket.
Források: Mike Tyson – Undisputed Truth (önéletrajz); Evander Holyfield – Becoming Holyfield (önéletrajz); The Guardian, 1997. június 30.; LiveNOW from FOX, 2024. november; HISTORY.com; Hadobás Olivér – Sportbotrányok (2025)