Récék a ködben

"A tó túlsó partján öreg nyárfa magasodik. Száraz ágai töröttek, koronája hiányos, a nagy szélviharok nem bántak vele kíméletesen. Tavaly kormoránok tanyája volt, lassú halálának e madarak is okozói. Most a nagy fa üres, kárókatonát nem látok sem a köd, sem pedig máshol a tó felett.
Abból az irányból, a déli nádas felől, récék röpte fütyül a magasban. Látom mindhármat, de hagyom őket elmenni, elég nagy a távolság közöttünk. A gát végén lévő kiszáradt fán szajkó hangja reccsen, odafordulok, de a mozdulatom túl nyilvánvaló a szemfüles madárnak, elrebben a domboldalban nyújtózó legelő felé.A köd mintha kissé ritkulna, időnként kibújik belőle a tó tükre, de azért még vastag harmat lóg a nádleveleken. Távolról réce hangját hallom, amint felém közeledik. Folyamatosan szól, van időm keresni a magasban, de sehol nem találom. Egyszer csak a köd mögül, a tó felszínéhez közel, felvágódik egy kisebb csapat. Hatan-heten vannak, és a gát növényzete emeli fel őket a magasba."