Kívülállók   A focikapusok története             Jonathan Wilson

A legügyetlenebb srác a játszótéren, akit legutoljára választanak be, vagy rettenthetetlen hős, aki magát nem kímélve hárítja a lövéseket? Félnótás bolond vagy a csapat legintelligensebb tagja? Kétbalkezes szerencsétlen vagy a védelem utolsó mentsvára, aki kénytelen helyrehozni, amit a mezőnyjátékosok valahol elrontottak?

Ha a kapus hibázik, azért mindig góllal fizet. Ő és a csapat is. Ha kiejt egy beadást, vagy gólt kap a rövid sarokra, netán lyukat rúg, azt sohasem felejtik el, és sohasem bocsátják meg neki. Sem a csapat, sem a nézők.

A kapussors: magányosan edz, egyedül néz szembe a kapura törő csatárokkal, miközben biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb mindenképpen gólt kap. Ez elkerülhetetlenül benne van a játékban. És ilyenkor egyedül kell kiszednie a labdát a hálóból, és egyszerre mindenki hátat fordít neki - hiszen indulnak a középkezdéshez.
Jól ismerjük ezeket a magányos figurákat, a kövér Foulkétől, Zamorától, Grosicstól Gilmarig, Jasintól Fillolig, Shiltontól Van der Sarig. A futball és a világ változik, de a történetek mindig ugyanolyan viccesek vagy drámaiak, és a hősök is ugyanazok. Attól a fickótól, aki ott hátul áll, és a többiekétől eltérő mezbe öltözött, azt várjuk, hogy áldozza fel magát. És ez megtörténik minden nap. Nem csak a kificamodott ujjak, repedt bordák és törött csontok fájnak. Minden bekapott gól fáj, és a kapus kicsit mindegyikbe belehal.

Wilson minden idők talán legsikeresebb focikönyve, a Futballforradalmak után most a futballkapusok történetét írta meg a Kívülállók a focikapusok történetében.. A történet igazából minden sport minden kapusáról szól.

Szeressétek a kapust, szeressétek a kapuskönyvet!