Életem vörösben – Steven Gerrard

Életem vörösben   Steven Gerard                    

A már most igazi  legenda,  Steven Gerrard neve egyet jelent  a Liverpool football csapatával. Steven Gerrard önéletrajzi könyvében kendőzetlen őszinteséggel ír a Liverpoolnál eltöltött 28 évéről.

Gerrardnak 28 év és több mint 700 meccs után nincs kinek és nincs miért képmutatónak lennie. Ő megtestesíti mindazt, amit a Liverpool jelent: a nyers, őszinte, megalkuvás nélküli küzdelmet.

"Nekem passzolták a labdát, de a lábam megcsúszott, és a földre estem. Felálltam, és úgy üldöztem Demba Bát, mintha az életem múlna rajta. De már késő volt.”

Ő az egyetlen játékos, aki gólt szerzett az angol Ligakupa-, az FA-kupa, az UEFA-kupa és a Bajnokok Ligája döntőjében is. Ugyanakkor szintén ő az, akit a legtöbbször állítottak ki a Liverpool történetében - ez ügyben még Javier Mascherano vagy Jamie Carragher sem veheti fel vele a versenyt. A szenvedély tette őt győztessé, vezérré, és a szenvedély tette ketrecbe zárt vadállattá is.

Az Életem vörösben  könyvben nem hallgatja el a hibáit, sőt elsősorban magát teszi felelőssé, ha kell. Őszintén beszél vívódásairól, kételyeiről, bukásairól.

A soha el nem ért bajnoki álmokról, José Mourinho csábításáról, az angol válogatott megsemmisítő vb-kudarcairól.

"Én Liverpoolba tartoztam, és ezt Mourinho is megértette, de minden alkalommal, amikor megkeresett, elég meggyőző volt. Tetszett, ahogyan beszélt, és láttam, hogy a játékosai készek meghalni érte. Ezt sosem éreztem Beníteznél. Mourinho a taktika mellett képes volt különleges kapcsolatot kialakítani minden csapattal, ahol csak dolgozott. Nagyon szerettem volna, hogy ő legyen a Liverpool edzője. Ez lett volna a tökéletes párosítás."

De ugyanezzel az őszinte, olykor kíméletlen mércével méri játékostársait, edzőit és vezetőit is: Rafa Beníteztől a bukott csapattársakon át a vezetőségig nem mindenki olvassa majd boldog mosollyal az Életem vörösben sorait.

"Minden korábbi edzőmet fel tudom hívni telefonon, kivéve Rafát"

Mindenemet a Liverpoolnak adtam, de nem tudtam többet tenni. A Kop és az egész Anfield a You’ll Never Walk Alone-t énekelte, de akkor, abban a kocsiban nagyon is egyedül éreztem magam. A dal azt mondja, hogy reményteli szívvel sétálj utadon, bármi is keresztezze azt, de akkor azt gondoltam, számomra már nem maradt túl sok remény."

Az olvasók - és ehhez nem kell Liverpool-drukkernek lenni - biztosan remekül szórakoznak majd Steven Gerard könyvén.